Hétfőn lettem annyira légcsőhurutos, hogy érdemesnek tűnt abbahagyni a cigizést. A pasim és a bátyám is így szokott le, így kézenfekvőnek tűnt nekem is ezzel próbálkoznom, bár egyáltalán semmilyen elszántság nem volt bennem, ami az okosok szerint elengedhetetlen a sikerhez. Ki tudja, mikor leszek megint beteg, elvégre most is két éve nem voltam, így hát belevágtam, csekély lelkesedéssel.
Az első két nap, amikor otthon voltam betegen, egész jó volt, leszámítva, hogy összezabáltam mindenfélét, így aztán hasmenésem lett.
Aztán bementem dolgozni... és jöttek azok a tipikus szituációk, amikor korábban mindig rágyújtottam. Rögtön a reggeli kávé. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy egész más - sokkal jobb - íze van a kávénak cigi nélkül. A cukorpótló is kicsit soknak tűnt. Kezdtem érteni az érthetetlent, vagyis hogy hogy ihatja anyám cukor nélkül a kávét, mióta nem dohányzik.
Aztán a pasim tötymörgése reggel: amikor én már készen toporgok, ő még gatyában rohangál. Ilyenkor is mindig rágyújtottam.
Aztán a munkahelyen úgy óránként minimum rám tört, hogy valahogy meg kellene törni itt a monotonitást, de cigivel már nem lehet. Jött az alma. Egész jó megoldás, bár nem az igazi.
Ebéd után nagyon-nagyon hiányzott.
2. és 3. munkanapon már sírtam délelőtt, olyan feszült voltam, mint menses előtti napokban. Borzalmas volt.
Aztán a 3. napon, mikor hazajöttem, és se net, se telefon, se tv nem volt, valamint a digi kábelt se lehetett felhívni, megállapodtam magammal, hogy napi 1 szál cigit igenis el kell szívni és el is szívtam. Akkor egy kicsit féltem, hogy vissza ne essek, de győztem.
Azóta tetszőleges DÉLUTÁNI és nem korábbi időpontban elszívok 1 szál cigit és minden OK. Már a 3. napon szédültem tőle, miután 3 napja nem szívtam semmit, és ennél az 1 szálnál így is maradt. Valamelyik nap erősebb cigit szívtam, mint szoktam, na, attól lett émelygés, fejfájás is a szédülés mellé. Szerencsére nem bizonyult tartósnak.
Ma, a 6. napon kiszámoltam, hogy 100 szál cigit nem szívtam el ezen a héten, 2500 Ft-ot nem költöttem el cigire, valamint nem büdös a pofám és a fogszabályzóm gumija sem lesz többet sárga. További előnyök 6 nap után: nem izélget a család, hogy mikor szokom már le, tovább alhatok minimum 15 perccel, ennyi ment el ugyanis reggelente a cigizéssel, gyanítom, hogy a megfázásom is azért volt enyhébb lefolyású, mint máskor, mert nem cigiztem betegen, talán megakadályoztam a barátnőmet abban, hogy 2 év után visszaszokjon a rohadt ELMŰ miatt, ahol is 3,5 órát várt hiába.
Többször gondolkodtam azon, hogy minek szívassam itt magam ezzel a leszokással, én még egyáltalán nem akartam leszokni, hisz csak 4 éve, hogy rászoktam. De aztán eszembe jutott, hogy még egyszer elviselni az első napokat nagyon nem lenne kedvem, és a család is elég mélyen csalódna bennem. Mivel időnként nagyon bunkó voltam a környezetemmel, kénytelen voltam ezt az egy szál cigi dolgot beiktatni, de ennél többet nem szívok. Szerencse, hogy akikkel bunkóztam, tisztában voltak a helyzettel, és rezignáltan vették tudomásul a személyiségem hirtelen negatív változásait. Sokszor eszembe jutott, hogy az első 2-3 hetet begsiben kellene tölteni, de aztán rájöttem, hogy nem jó későn szembesülni azokkal a helyzetekkel, amikor korábban rágyújtottam, meg kell tanulni nem rágyújtani a tipikus helyzetekben, így hamarabb "rászokom" a nemdohányzásra.
Ma a suliban is egész elviselhető volt a füstmentesség, holott korábban minden szünetben két cigit szívtam el.
Szóval egyre kevésbé nehéz, de még mindig nehéz, még mindig sokszor kell győzködnöm magamat, és drukkolni, hogy ne jöjjön olyan kivételes szitu, ahol megint rászokhatom.
